Mese az okos farkasról

Simon a nagyszüleinél volt nyaralni. Gyönyörű ősz volt, tele színekkel. Nagymama és nagypapa egy kis falu szélén éltek. A háznak nagy kertje volt, gyümölcsfákkal. Simon szeretett a kertben játszani és bolondozni. Néha segített a nagyszülőknek gyümölcsöt gyűjteni a fákról és elraktározni télire.

Vidám és kíváncsi fiú volt, 7 éves volt. Mindenről kérdezett, és mindent ki akart próbálni. Egyszer még a létrán is felmászott a legmagasabbra, hogy leszedje az utolsó almát. A nagypapa megtanította neki, hogyan kell madáretetőt készíteni, a nagymama pedig magokat szedett neki a tálkába.

Simon szerette a falut. Mindig van számára munka és szórakozás bőven. A kertjük kerítése mögött erdő volt. Oda jártak a nagypapájával gombázni, a nagymamájával szederért vagy csipkebogyóért. Amikor a nagymama és a nagypapa almát tároltak a pincében télre, Simon figyelte az erdőt. Színes levelek hullottak le a fákról. A nap átsütött a koronák között, és az erdő varázslatosnak tűnt. Kinyitotta a kiskaput, és már az erdei ösvényen volt.

"Nem megyek messzire, csak megnézem, hátha találok valami gombát. Simon gondolta, és megígérte magának, hogy azonnal visszajön. De minden fa mögött, amikor nem talált semmit, azt mondta magában: "Megnézem még ez mögött."

És tudják mi történt? Simon eltévedt az erdőben. Lejött az ösvényen, amely a kertjükből a kapuhoz vezetett. Amikor erre rájött, már nem talált vissza. Nagymama és nagypapa biztos, hogy keresték őt, de túl messze volt ahhoz, hogy meghallja a hívásaikat. Kezdett félni. Az erdőben kicsit korábban kezd sötétedni. Azok a levelek, amelyek napközben szépen hullottak, és úgy néztek ki, mint a színes, csodatévő hó, most inkább megijesztették. Csak suhogott minden.

Leült egy fatönkre, és az előtte egyre sűrűsödő sötétségbe bámult.

Hirtelen egy gally csattant a háta mögött. Felugrott és felsikoltott: "Ki az?!" De senki nem válaszolt. Mit gondolnak, mi lehet? Mókus, sündisznó, őzike, szarvas, róka. Ki él még az erdőben?

Így ült egy darabig, míg egy szempár ​​ki nem villant a sötétből. Felugrott a fatönkre, és a kezébe vett egy ágat. Kész volt megvédeni magát, elvégre hányszor nyert párbajt fakarddal barátai felett.

"Nem vagy híján a bátorságnak." Elhangzott az erdőből.

"Ki vagy te? Nem félek!" Kiáltotta Simon.

Az állat közelebb lépett hozzá, és a fiú meglátott egy hatalmas szürke farkast. Fogalma sem volt arról, hogy ebben az erdőben farkasok élnek. Nagyobb volt, mint azt valaha is elképzelte. Gyönyörű szürke bundája volt és éles szeme.

"Mit csinálsz itt?" Kérdezte a farkas.

"Várok," felelte Simon merészen.

A farkas rábámult, odalépett a fiúhoz, és kíváncsian megkérdezte: "És mire vársz?"

"Nagymama és nagyapa jön értem. Itt kellett volna megvárnom őket." Simon nem akarta elárulni a farkasnak, hogy eltévedt, és nem talál haza.

A farkas megkerülte a fatönköt. Folyton a fiút nézte, amint bátran felállt, és kardként tartott egy ágat. Úgy nézett ki, mint egy bátor lovag, aki bármikor készen áll a támadásra. A farkasnak nagyon tetszett a fiú bátorsága. Meglátta benne önmaga egy darabját. De ugyanakkor tudta, hogy a fiú eltévedt, és nem találja haza az utat. Arra gondolt, hogyan segíthetne neki.

"Nagyon jó, de mielőtt megjönnének, tudnál segíteni valamiben?" Kérdezte a farkas.

Simon egy darabig gondolkodott, mit akarhat tőle a farkas? Csak nem akarja kihasználni a figyelmetlenségét és bántani? De amikor ennek a farkasnak a szemébe nézett, úgy érezte, hogy nem fogja bántani. Merészen leugrott, és határozottan kijelentette: "A rendelkezésedre állok. Miben van szükséged segítségre?"

A farkas elmosolyodott: "Gyere velem, itt van egy kő, ami az erdei ösvényre esett, és a sündisznók útjában van."

"Ez nem probléma. Vezess oda."

Így a farkas és Simon egymás mellett indult el a közös kaland felé. A farkas megmondta neki, melyik követ kell eltüntetni, hogy megtisztítsa az ösvényt, Simon pedig nekifogott.

"Nagyon jó, erős vagy és okos. Tudsz még valamiben segíteni?" Kérdezte tőle.

"Igen, szívesen." Válaszolta Simon.

A következő feladat egy mókus kiszabadítása volt, akinek a lába megakadt egy fa hasadékában.

Simon bátor volt, és nagyon élvezte ezt. Mivel az erdőben egyre sűrűsödött a sötétség, és szinte egy lépést sem lehetett látni, kezével megragadta a farkast. Tehát tudta, hova kell mennie. És a farkas óvatosan előrevezette. Figyelte az előttük lévő utat, és figyelmesen hallgatta az erdő zaját. Elvégeztek még néhány feladatot. Mit gondolsz, kinek és hogyan kellett még segíteni az erdőben?

A farkas és a fiú barátok lettek. Simon észre sem vette, és már nem is volt messze a kertjüktől. Megértette, hogy a farkas haza vezette azokon a kis megpróbáltatásokon keresztül.

A farkas hagyta, hogy a fiú bátran teljesítsen minden feladatot. Nem alázta meg és nem nevetett rajta csak azért, mert eltévedt. Ez bárkivel megtörténhet, még felnőttekkel is. Szeretettel és türelemmel vezette haza.

Simon fényeket látott, és hallotta, hogy az emberek őt keresik.
A farkas megállt, és azt mondta: "Ez az utolsó feladatod. Egyedül kell hazatalálnod. Én nem mehetek tovább."

A fiú megállt, és előre nézett. Nem tudta elképzelni, hogy ő és a farkas elválnak. Még mindig a vastag szőrénél fogva tartotta a hátán. A farkas is felállt és előre nézett. Tudta, hogy a következő pillantása ennek a bátor fiúnak a szemébe az utolsó lesz. A keresők hangja azonban gyorsan kirángatta őket csendes gondolataikból.

Simon szorosan átölelte a farkast. "Látlak még valaha?" Suttogta szomorú hangon.

A farkas hozzá bújt, és így válaszolt: "Amikor bátor vagy, amikor segíted a gyengéket, és ahol szükség van a segítségedre, emlékezni fogsz rám. Látni fogsz mindazok az emberek és teremtmények arcán, akiknek úgy döntesz, hogy segítesz. Ahogy én láttam egy darabot magamból, látni fogsz engem." Orrával az emberek felé bökte. És csendesen eltávolodott az erdő sötétjébe.

Simon visszatért nagymamájához és nagyapjához. Aznap éjjel mélyen aludt. Másnap megkérte a nagymamát, hogy hímezzen a mellényére, amit szívesen hordott az erdőben, egy farkast. 

Simon ezt a történetet megtartotta magának. Nem akarta, hogy az emberek elmenjenek a farkast keresni, vagy hamis híreket terjesztenek a farkasról.

A nagymamája farkasfejet hímzett a mellényére. És bár senki sem értette, ő tudta, és most már te is. Már régen kinőtte ezt a ruhát, de Simonnak még mindig farkas van a szívében. Valahányszor segít valakinek, eszébe jut ez a gyönyörű és bölcs állat, aki nem nevetett rajta, hanem apró feladatoknak köszönhetően hazahozta.

Mindenkinek lehet egy kis farkas a mellényén, pulóverén vagy nadrágján. Emlékeztethet erre a mesére, amely arról szól, hogy a másoknak nyújtott segítség hogyan segített legyőzni a félelmet és hazatérni.

És ez a mi WOLF kollekciónk. Bátor kisfiúknak készült, akik nem félnek segíteni másokon.

És Önök milyen állatkát hordanak a szívükben és miért?