Mese a gyerekharisnyákról

Valamikor réges-régen volt egy gyerekharisnya, amely nem volt hétköznapi. 

Az egyiket Jajának, a másikat Pipinek hívták. Egyformák voltak, de mindegyik különbözött valamiben. Az egyik jobbra, a másik balra akart menni. Az egyik ugrálni akart, a másiknak pedig nem volt kedve hozzá. Úgy tűnt, mintha tévedésből egyesítették volna őket a gyártás során. 

Hiszen az ilyen harisnyáknak mindenhova együtt kell menniük, és együtt kell csinálniuk a dolgokat. És az történt, hogy az anyuka ezt a babaharisnyát vette meg a kislányának. Katka öt éves volt, óvodába járt. Kedves kislány volt, aki szeretett játszani. 

Amikor beköszöntött az ősz, ideje volt felvenni a harisnyát. Jaja és Pipi rettenetesen várták.

Juhúúúúú először megyünk óvodába! 

De mivel nem tudtak megegyezni abban, hogy melyik legyen az első és melyik a második, vitatkozni kezdtek.

Micsoda nap volt, mondhatnom! Jaja és Pipi annyira rosszalkodtak, hogy amikor ebédelni kellett, akkor mindegyik más irányba akart futni. 

Szegény Katka, aznap úgy tűnt, nem önmaga. Nem bírt ülni az asztalnál, hanem a játékok után futott inkább. Amikor sétálni mentek, nem tudta felvenni a cipőit, mert Jaja és Pipi a cipőkön veszekedtek.

Ez a nap "nem volt Katka napja". Általában így nevezzük, ha néha ingerültek vagyunk, ha a megszokottól eltérően viselkedünk, vagy ha nem sikerülnek a dolgok.

De azt senki sem tudta, hogy Jaja és Pipi rosszalkodnak. Az óvodából hazafelé sem maradtak nyugton, Katka akaratlanul is rugdosta az autóülést. A harisnyák nem voltak hajlandóak hazamenni, szaladgálni akartak. Az egyik egy levélkupacba akart beugrani, a másik pedig a labda után. (Ismerős kicsit?)

Katka anyukája már kétségbeesett. Egy darabig hagyta szaladgálni a kertben. Minden megváltozott, amikor Katka otthon átöltözött, és levette a harisnyát. Nyugodt volt és fáradt az egész napos rohangálástól. 

De a harisnyák nem hagyták abba. A szennyes kosárban vitatkozni kezdtek, melyik a jobb. 
Jaja azt állította, hogy gyorsabban fut, Pipi pedig, hogy feljebb tud ugrani.
Jaja azt mondta, hogy a harisnyát utána kellene elnevezni, Pipi pedig azt, hogy nevezzék utána.
Annyira veszekedtek, hogy már beszélni sem akartak egymással. Elfordultak egymástól, és mindegyik a maga felét nézte.

Eljött a nap, amikor a kis Katka újra felvette őket. De ma más volt. Mert a harisnya nem beszélt, még csak nem is vitatkoztak.

Csak voltak.
Katka ugyanaz a lány volt, mint régen. A harisnyák itt-ott egymáshoz súrolódtak, miközben Katka sétált. Megcsiklandozták egymást és táncoltak is együtt az óvodában. És hirtelen együtt tudtak dolgozni.

Este a szennyes kosárban Jaja azt mondja: 
„Figyelj, remek nap volt, nem?“

Pipi elgondolkodott, és így szólt:
„Igazad van, nagyon tetszett, ahogy együtt táncoltunk.“

„Nekem is tetszett. És az is tetszett, ahogy a lábaiddal csiklandoztál“, tette hozzá Jaja.

Jaja és Pipi elkezdtek beszélgetni és nevetni. Hirtelen a legjobb barátok lettek. Elismerték, hogy ha együtt csinálják a dolgokat, az jobb. Mivel össze vannak kötve, olyanok, mint a nővérek, és néha az egyiknek kell engednie, néha a másiknak. De ez nem azt jelenti, hogy rossz. Így jobban szórakoznak majd. 

Fáradtan lefeküdtek egymás mellé és megölelték egymást. Hirtelen Jaja bejelentette: „Mi lenne, ha JaPi-nak hívnának minket?“

Pipi felkiáltott: „Ez egy fantasztikus ötlet!“ és még jobban megölelte a nővérét. Új közös kalandok elé néztek.

És így készültek a JAPI harisnyáink :)

Talán a harisnyák néha rád sem hallgatnak, és ha ülni kell, futnak és ugrálnak. Amikor anya akar tőled valamit, akkor teljesen mást akarnak, és hirtelen ez „nem a te napod". Nem számít, néha még a felnőtteknek is vannak ilyen napjaik. De lehet, hogy holnap jobb lesz. JaPi gyerekharisnyáink azóta is nagyon szófogadóak és gyönyörű színek közül válogathatsz.