Emlékekkel átszőve
Emlékszik még arra az időszakra, amikor már alig várta az ünnepeket? Amikor egy időre, talán néhány száz kilométerre is elköltözött nagymamához és nagypapához? A tavasz, a húsvét vagy akár a nyári szünet volt az az időszak, amikor teljes mértékben élvezhettük gyermekkorunkat.
Néha még irigyeljük is a gyerekeinktől ezt a gondtalan időt. Szokott mesélni gyermekeinek emlékeiről, élményeiről, eseményeiről, barátságairól?
Az új MEMORIES kollekciónkat azoknak a gyermekeknek szenteltük, akik a szünidőben vagy hétvégéken tölthetik szabadidejüket. A kényelmes szabású gyermekruházat lehetővé teszi számukra, hogy nagyszüleikhez fussanak, és a karjukba ugorjanak. Hogy felfedezzék a kincseket, és megalkossák saját egyedi emlékeit.
Megkérdeztem a kollégáimat, milyen emlékeik vannak még a nyaralásról és a nagyszüleikkel töltött időről. Olvasson és emlékezzen vissza velünk, talán néhány nagyon hasonló lesz az Önéhez.
Vicces történetek
Kétségtelen, hogy a nagyszülőknél való tartózkodás tele van különféle eseményekkel. Néha a hegek mesélnek róla, máskor olyan történetek vagy mondókák, amelyek még ma is megnevettetnek bennünket.JANKÁ-nknak van egy ilyen esete:
"Amikor a tyúkólba mentem tojásért, és mentem le a létrán, az egyik fok eltört, én a lyukba szorultam a fenekemmel, és ott ragadtam. Szerencsére a tojások épek maradtak, és engem jöttek megmenteni, mert sokat sikoltoztam."
KATKA megnevettetett a történetével:
„Az öregapám húgának házában volt – mi „néninek” hívjuk, csodálatos nő, farmon él, tehenekkel. Amikor egy nyarat ott töltöttünk, egy tehén üldözni kezdett minket – de akkoriban nem tartottam túl viccesnek. Szerencsére megúsztuk, de azóta is tisztelem ezeket az állatokat."
És az én esetem tulajdonképpen a bátyám balesete és az ő híres mondása, amelyet ma is használunk:
"Miközben a cseresznyefánkon játszottunk, a bátyám egy csúnya balesetet szenvedett, "lyukat" csinált a lábán, és össze kellett varrni. De leült a járdára, és ekkor mondta a híres mondatot: "Rambo meggyógyította magát, én is meggyógyítom magam."
A fotókon a kis Janka - grafikusunk egy birkával - látható.
A gyermekkor illatai és ízei
Különféle ingerek is emlékeztethetnek minket, amelyeket érzékszerveink megragadnak. A nagyszülői tartózkodásra jellemző illat és íz erős emlékeket idéz. Megérezhetik egy kedvenc étel klasszikus illatát, amelyet nagymamáink szeretettel készítettek unokáik számára.
PEŤO emlékszik gyermekkorának egy tipikus étkezésére:
"Finom vajas sült máj, szilvás gombóc és mákos rétes. Mindenekelőtt a sült máj illata."
INA emlékszik a "párolt gombócra, de főleg a lekváros kekszekre és édességekre a kredencben".
Én - MAJKA, emlékszek a következő dolgokra:
"A nagyapám hársfa teája, majd csipkebogyó teája. Nagyapám magyar vidékről származott és szakács volt a háborúban, így főzött nekünk különféle magyaros ételeket. De amit még mindig nem érezhetek az a görögdinnye :D Túl sokat ettem belőle. ."
JANKA hasonlóan emlékszik a teára:
"Mindenképpen sült zsemle, hársfa tea és tészta leves"
KATKA is élvezte a kiváló teát, amit csak az nagyapa tud igazán elkészíteni:
"A nagyapa teája – ennél jobb teát soha nem ittam – még a legjobb teaházban sem... Sajátos íze és illata volt. Ő maga gyűjtötte és szárította a gyógynövényeket, és még a gyógyteákat nem kedvelők is itták. Mindig egy és ugyanabban a zöld teáskannában készítette el, és vitte nekünk az erdőbe - amikor gombát, gyógynövényeket, fát a fafaragáshoz mentünk gyűjteni..."
Dolgok, amelyek emlékek is egyben
Néhány dolgot értékes kincsként őrzünk. Ezek maguk is emlékek. Bögre, párna, terítő, kötény. Még egy ilyen, az elmúlt nemzedékek által ültetett és még mindig gyümölcsöt hozó fa is azok emléke, akik már nincsenek itt.Van egy pulóverünk, amit a nagyi hagyott. Az ajtó melletti kampón lóg, és ha kint hideg van, akkor az a kérdés, hogy ki fogja meg először.
PEŤO-nak van otthon egy nagy félliteres bögréje, amiből szívesen issza a teát és sok régi dolga.
INA-nak ilyen emléke van: "Régi fák a kertben és az én almafám, amely az egyetlen volt."
JANKA-nak egészen a közelmúltig fa formájában volt emléke. "Két évvel ezelőtt, amikor nagyapám utolsó cseresznyefáját kellett kivágni, amelyet életében jól gondozott, nagyon sírtam."
KATKA-nak sokkal több van:
„Számomra a teljesen sajátos nagyapa műhelye – az úgynevezett „konyha” – imádott fát faragni, a legjobb gereblyéket készítette, bútorokat (faragott polcok, kis asztalok, asztalok...), fából készült betlehemeket készített... . Mindenhol volt valami szerszám, fadarab – ez volt az ő sajátos világa. Akkor még nem tudtam, hogyan értékeljem, de nagyon ügyes ember volt."
Az első fotón a kis Janka látható az anyjával - ott állnak a cseresznyefa mellett, amiről Janka beszélt. A középső képen gyermekkorából készült fotókat néz közösen lányával, az utolsó képen pedig Katka második grafikusunk a nagyapjával. Amúgy az a retró konyha :) Önnek is volt ilyen a nagyszüleinél?
Mit ismételnénk meg?
És ha megismételhetnénk valamit a nagymama házában eltöltött ünnepekből, vagy felidézhetnénk valamilyen tevékenységet, az valami különleges lenne. Néha ez valami teljesen hétköznapi, de azokkal a bizonyos emberekkel ennek megvolt a maga varázsa.JANKA: "Mivel nagymamám és nagyapám is vegyész volt, szerettem velük munkába menni, ahol voltak laboratóriumok, és különféle kísérleteket is kipróbáltunk."
KATKA: "Szénát gereblyézni. Hatalmas kertjük volt, és gyerekként utáltam ezt a tevékenységet. Dobálás, szárítás, majd gereblyézés. Ráadásul gyerekként nem nagyon értékeltem, most már másképp nézek rá. Ingyenes fitnesz és még le is barnulhatsz."
MAJKA: "Hiányzik a nagymama és a nagypapa ölelése."
PEŤO: egyértelmű: "Lövés légpuskával."
Valaki biztosan csatlakozna INA-hoz: "Lefeküdni egy takaróra és olvasni Angelikát."
Janka, a grafikusunk és lánya, Janka gyerekkorából készült fotókat nézegetnek.
Bölcsesség a végére
JANKA: "Reggel mindig az asztalnál kellett ülnöm, amíg meg nem ettem egy teli tányér búzadara pudingot, és meg nem láttam egy vaddisznót az alján. Néha örökké tartott, és könnyek patakokban folytak. De a reggeli az alap. Szoktam mesélni a lányomnak erről az egészről, hogy ő legalább így tudja meg a történetből, milyen csodálatosak a nagyszülei."PEŤO: "Természetesen a gyerekek tudják, mit tehetnének, ha nem számítógép vagy mobiltelefon mögött ülnének. Mindent, amit mi szoktunk."
MAJKA: "Mesélek a lányomnak, megmutatom mi volt más az udvaron, hol volt fa és hol szenvedtem balesetet. A cseresznyefa már nincs meg, de amikor megszületett, elültettük a sajátját, hogy egy nap neki is lehessenek hasonló emlékei."
KATKA: "Természetesen senkinek nincs olyan élménye, mint nekem :)."
INA: "Nem sokat mesélek a lányomnak a gyerekkori élményeimről, de mindenképp elkezdem. Tisztán emlékszem a ház mögötti hintára, egy takaróra a fűben, egy könyvre és zöldségekre, csendre és békességre. Egy régi varrógép, az illata és a hangja, a színes szövetek és az új dolgok, amiket én varrtam, de akkor már tini voltam."
Kívánjuk gyermekeinknek, unokáinknak, keresztgyermekeinknek, barátaink, szomszédaink gyermekeinek, hogy szép emlékeik maradjanak a gyermekkorról, ünnepekről, nagyszülőkről.
JEAN-PAUL MALFATTI
„Nagyszülők: szeretet és bölcsesség a testben, csontokban és szívükben.“
Köszönöm a válaszokat:
PETER - CFO, gyártással, kommunikációval, pénzügyekkel és minden mással foglalkozik
INA - CEO, új inspirációkat keres, szöveteket választ, kollekciókat kezel és koordinál és még sok más
JANKA - grafikus, kollekciókat tervez, saját szövetmintákat talál ki
KATKA - grafikus, kollekciókat tervez, közösségi hálózatokat kezel, reklámgrafikákat, szintén szerkesztette ezt a cikket
MAJKA - Önöknek írok, szerkesztem az e-shopot, foglalkozom a marketinggel